Nem láttam az utat. Nem láttam, hogy merre tovább. Az egészségem romlása a kapcsolatomat is próbára tette, és mellette a munkámat sem tudtam végezni. Muszáj voltam leülni hosszú-hosszú évek óta tartó küzdés és akarás után. Muszáj voltam leülni, mert majdnem kiégtem teljesen.

Muszáj voltam leülni, mert nem láttam az utat, hogy merre tovább. Muszáj voltam megállni, hiszen hiába az egészségtudatos életmód, aminek köszönhetően a testem legyőzte a bajt, a lelkem sérüléseit nem összeragasztani kellett, hiszen akkor csak egy burkot húztam magamra, hanem meggyógyítani. Annyira nem tudtam, hogy merre menjek tovább az életem bármelyik területén, hogy az egyik barátnőmnek számtalanszor tettem fel a kérdést: merre menjek tovább? Míg végül megunta és közölte, hogy vessünk rá kártyát. Tarotot. Sosem vetettek nekem kártyát és ő sem vette a kezébe hosszú-hosszú évek óta, tehát nem ettől függően élte az életét. Már nem is emlékszem, hogy hány lapot vetett nekem, de sok volt, nem 3 lapot. Többet húztam a pakliból, és tette formába. Ahogy a lapokat kihúztuk, a harmadik után kiderült valami fontos dolog.

Ez egy KÖNYV. A biosminkes könyvem, mellyel számtalan barátom és vendégem nyúzott évek óta, hogy írjam már meg. De én nem akartam egy újabb „how to” sminkes könyvet piacra, hiszen akkor a könyvem semmiben sem különbözött volna azt leszámítva, hogy bio sminkkel készülnek, amit előttem már számtalan sminkes megírt.

Ekkor elővettünk géppapírokat, négyet összeragasztottunk. Majd filctollak és post itok következtek. Furcsa egy óra érkezett. Felírtam a kártya jelentéseit, majd ami még eszembe jutott róla egy-egy post itra, majd egyszerűen felragasztottuk. Ahogy ránéztem, kb 14 post it került az üres fehér lapokra szerte széjjel.  14 téma. Furcsa éjjel volt. Tömtük a mentes étcsokit, és a chipset magunkba a víz mellé. Tarot kártyát vetettünk, majd mikor már mindent összeírtunk, kimentünk a Bikás parkba a tóhoz és lábamat a hűs vízbe lógatva versenyt nevettünk a békákkal és a természettel rövid nadrágban és pántos kis pólóban voltam. Mint egy Szent Iván éji álom. Majd kiterülve a mólon beengedtem magamba az áramlást. Elengedtem a kapaszkodást és beengedtem az újat, hogy a tudásommal miként emelhetem tovább a nőket. Nem kapaszkodva beléjük, hogy emeljen önmagamat. Persze innentől még hosszú út vezetett a könyv megszületéséhez. Viszont az irány, az útmutatás, a könyv gerince megszületett.
Ha szeretnél beleolvasni a könyvembe, itt megteheted