Az elmúlt évek kisebb-nagyobb változtatásai komoly hatással voltak mind a testemre, mind a lelkemre, mind a kapcsolataimra. Mivel akkora változások történtek, ezért több cikkben fogom csak tudni összefoglalni.

Biosminkesként 8 évig az volt a védjegyem, hogy amire én nem vagyok érzékeny és allergiás, azt ajánlom csak másoknak is. Az eddigi életem gyakorlatilag tele volt tűzdelve testkép zavarokkal, önbántásokkal, a testem bizonyos pontjait ördögi cselszövés áldozatainak tartottam. Végig csak az volt bennem, hogy ez nem lehet, hogy normális. Miért kell fájdalmat okoznia egy testápolónak, vagy éppen tusfürdőnek? Miért kell, hogy a sminkektől úgy nézzek ki, mint akit leforráztak, aki koszos kézzel nyomogatta ki a pattanásaikat, vagy éppen 18 évesen, miért kell egy 40-es nőnek visszanéznie rám a tükörből. Kövérkés voltam kisgyerekként, és úgy éltem meg a kamasz éveimet, mint egy hájas tehén. És végig csak az volt bennem, hogy ez nem én vagyok, ettől én nem érzem jól magamat! Mondhatod, hogy ez a média  elvárásai voltak, viszont ez olyan mély, zsigeri érzés és elutasítás volt bennem a saját külsőmmel egyetemben, hogy ez már bőven több, mint a média nyomása. Ez az én saját belső énképem.

A lányom, aki "képzeli" a fájdalmat

Benne voltam egy áldozati energiában, bántott a környezetem, bántottam én is magamat. Ugyanakkor mellette ennek köszönhetem azt, hogy már 18 évesen elindultam az egészséges életmód útján.
Ha megnézed akár ezt a két 2 képet, akár a fenti első kettőt, láthatod, hogy hogy vagy maszkot hordtam, hogy elrejtsem a sebeimet, vagy túlsúlyt, vagy ezek együttes halmazát. Azért mégis készültek a családomnál olyan képek, ahol ezek láthatóak és nem sokan mutatják meg, ami ciki. Én azért teszem, hogy lásd, honnan indultam. 

Keresnem kellett, melyek azok a kozmetikumok, és milyen összetevőkkel rendelkeznek, amikre nem reagál a szervezetem heves ellenállással. Amit be tudok fogadni, és ami nem bánt, hanem táplál. Számomra ez volt az első lépés azon az úton, ahol ma mentorként tudok foglalkozni mind a test problémáival, mind a lélek sikolyaival, mind a szellem meghallásával.

    A legelső észrevételem az volt 19 évesen, hogy 1 év fogamzásgátló szedése az általam normálisnak ismert testem működése számomra is érzékelhetően negatív irányba csapódott el. Csak azt tudtam, hogy az óvszer, amit használtuk előtte, attól mindenem égett, csípett, minden aktus egy konkrét szenvedés volt a következő 2 hétre. Akkor még nem tudtam, hogy a problémát az okozza, hogy a legtöbb óvszert a gyártás során laktózba mártják, hogy puhítsák… És mit tudtam én még a hormonmentes fogamzásgátlókról, hiszen Janka velem együtt kezdte a vállalkozói pályát évekkel később. De ezt tőle tudtam meg, hogy a tejallergiám összefüggésbe hozható a fogamzásgátlóm használata közben tapasztalt testi tünetekkel. Amikor felkerestem anno, az azóta már tuti nyugdíjba vonult nőgyógyászt, hogy 19 évesen a libidóm gyakorlatilag megszűnt a menstruációmmal egyetemben, az orvos agresszíven közölte velem, hogy idióta vagyok, hogy nem szedem tovább és vegyem tudomásul, hogy első adandó alkalommal teherbe fogok esni. Nos ehhez kellett még 3 év és egy tudatos beengedés, hogy várnám azt a babát, aki februárban lesz 14 éves. 🙂 Viszont mihelyt találtam természetes latexből készült óvszert, amit nem puhítottak laktózzal, érdekes egyből élvezhetővé vált az aktus is, nem csak az előjáték számomra is.

    Mivel kiskorom óta küzdöttem a számomra elfogadhatatlan túlsúlytól (bocsánat mindenkitől, akinek tényleg 15-30 stb kilója van), hogy én bizony megpróbáltam elhagyni a cukrot az étrendemből. Nem tudtam, hogy az állandó vércukor ingadozásom, amiről azt sem tudtam, hogy micsoda, nem oldotta meg, így igazából csak csökkenteni tudtam, kizárni nem a cukrot. Most már képes lennék megtenni, hiszen nem igazán vágyik a szervezetem rá. A vércukor ingadozásom is megszűnőben van. Bár most belegondolva, hogy mióta funkcionálisan kezdtem el étkezni, és figyelek az arányokra, igazából 12 kilóval vagyok kevesebb, mint 16 évesen, amikor elkezdtem a 42-es ruhaméretet keresni, és az végtelenül kiborított. Eddig azt hittem, hogy nekem a 66-68 kg az átlagos súlyom, ehhez térek vissza, bármi is van. Az elmúlt 3 hónapban, anélkül, hogy diétázni akartam volna, egyszerűen leadtam vagy 4-5 kilót. Ehhez nem minden étkezésem funkcionális és bizony van, hogy én is megveszem azt a zacskócsipszet, vagy a kedvenc mentes csokijaimat, sütijeimet. És 3 gyerek után most nézek először úgy a tükörbe, hogy igen, ez az én testképem, ebben érzem jól magam. Hozzáteszem, korábban sosem volt lapos hasam. De tényleg nem, bár elképesztő módon vágytam rá. És most csodálkozva állok reggelente a tükör előtt, hogy ez az enyhe domborulat micsoda, és Wáó, kösz, hogy vagy! 🙂 A változást az étkezésem optimalizálása hozta, amivel viszek be elegendő és megfelelő minőségű szénhidrátot, amivel nem ingadozik a vércukorellátosom szintje a szervezetemben. Más áldásos hatása is volt, hogy nem ébredek éjjelente fel, és nem éberen alszom, hanem pihentetően. Ha szeretnél te is segítséget az étkezésed összeállításában is, egyéni konzultációt itt tudsz kérni.

    Ha ehhez hozzáveszem, hogy a bőrömmel volt mindig úgymond a második legtöbb bajom, akkor érhetővé válik hogy miként lett egyre nagyobb nyitott terem és rálátásom arra, hogy milyen hatással vannak a testemre a kozmetikumok mérgező összetevőitől elkezdve az emésztésemen át, a hormonrendszeremen keresztül mindennel . Kb 2008-ban kezdtem el tanulmányozni az összetvőket, és azok bőrünkre, és rajta keresztül a testünkre és innen a lelkünkre vetett hatásait. Azt tapasztaltam, hogy ami nem volt teljesen tiszta,  nem csak biológiailag aktív, BIO összetevőkkel készült kozmetikum, az bizony előbb-utóbb, de valami fizikai eltérést mutatott a bőr állapotomnál, ami kihatott egyéb testi funkciókra és a lelkemre is (ki szereti nézni a kisebesedett, pattanásos bőrét, vagy az idő előtti ráncokat?). Azt tudtad, hogy minden, amit a bőrödre kensz, az 2 percen belül kimutatható a véráramban is? És azt, hogy egy átlagos felhasználó naponta 350-500 káros kémiai vegyi anyagot ken a bőrére? Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak fürdesz, hajat mosol, fogat mosol, használod a kézmosókat, esetleg fújsz egyet magad után a wc-ben, mosod a ruháidat és öblíted őket. Ugye, hogy ez nem extrém felhasználás? És akkor most gondolj bele, hogy még hányféle kencét kensz a bőrödre, fújsz a hajadra, sminkelsz-e vagy sem… És szorozd meg ezeket a számokat a plusz használt termékekkel… Na és amikor rájöttem, hogy bizony az ételérzékenységek, kozmetikai összetvőknél is mekkora gondot tudnak okozni? Na az már a következő történetem… 🙂

     

    Kérlek oszd meg minden barátoddal ezt a cikket, akikről úgy gondolod, hogy értéket adhat számára!

    0 hozzászólás

    Egy hozzászólás elküldése

    Nőiség mentor blog

    Még több ebben a kategóriában

    Egyéni konzultáció

    Egyéni konzultáció

    Ha nem tudod mire van szükséged, vagy éppen pontosan tudod. Az egyéni konzultáció alkalmával elsősorban az életmódoddal, a bőrproblémáiddal foglalkozunk. A személyes étel-. és egyéb érzékenységekkel, legyen szó akár kozmetikumokról. A testi bajaid felmérésével. Ilyenkor partnert is ajánlhatok részedre, akivel együtt dolgozva közösen, veled együtt teszünk a fizikai egészségedért. 2007 óta figyelem a kozmetikumokban lévő összetevőket és a testen, bőrön megjelenő problémákat. Mivel sok saját problémám sem szűnt csak a teljesen tiszta, bio kozmetikumoktól, így saját és gyerekeim ételallergiája, és intoleranciája vezetett arra az útra, melyen 2013 óta tisztába kell lennem az étkezések és táplálék kiegészítés, a kivezetés fontosságával és részleteivel. A konzultációt akár online is megtarthatjuk.
    FONTOS! Nem diagnosztizálok, és nem végzek orvosi kezeléseket. Irányt mutatok, hogy merre indulj el és merre keresd a problémát.

    bővebben
    Szalon nyitás Csobánkán!

    Szalon nyitás Csobánkán!

    Sokáig kerestem megfelelő helyet, ahol fogadhatom az ügyfeleimet Metamorf masszázsra, egyéni konzultációkra. Nem találtam megfelelőt, így hát megcsináltuk a férjemmel!Az az igazság, hogy tavaly átalakult az életünk, kiderült, hogy babát várok, és hát az eltűnésemből...

    bővebben

    Írta: Fürjes Orsolya