Most én mentem el közel 3 napra 20 db 13-14 éves kamasszal osztálykirándulásra, mert a fennálló tanárhiány miatt konkrétan nem lett volna senki kisérőjük. Mikor elmondtam a nagyfiamnak, kiakadt, hogy ne már, miért én. Mert senki más nem vállalta és ha nem megyek, Ti sem mentek. Majd a végén megkérdeztem, hogy nagyon kiakadtak-e rám az osztálytársai:
Nem, azt mondták, hogy jó fej voltál, csak 2 srác nem tudott veled mit kezdeni, de mit vársz ilyen perverzektől, ha hozzájuk érsz?

A visszajelzése végtelen hálával töltött el, mert ez azt jelentette, hogy nem csak őt nem idegesítettem, de nem is bántották miattam.

Amikor gyerek voltam, rengeteg dolgot fogadtam, hogy majd ha egyszer anya leszek, akkor bizony én biztosan máshogyan fogok csinálni nagyon sok dolgot. Aztán néha csendben, néha zokogva, máskor teljesen megütődve vettem észre magamon, hogy bizony bekapcsoltak a generációs minták, hogy érthetetlenül reagálok bizonyos szitukra, amik romba döntötték az életemet és azt hittem sosem lesz nekem sem nem csak szeretettel teli párkapcsolatom, de a gyerekek felé sem lesz jó a kapcsolatom.Nem csak a szüleimtől látott mintákról beszélek, hanem bizony transzgenerációs, örökölt fájdalmakról, reakciókról, sok-sok tizeden, évszázadokon át magunkban hordozott sérülések lenyomataival egyaránt. 

Amikor a legmélyebb pokolban jártam, akkor kezdtem el családállításra járni, konkrétan az életben maradásom volt a tét, és az, hogy kiszálljak egy akkor bántalmazó kapcsolatból. Annyit dolgoztam magamon az energetikán, hogy őszinte szeretettel és hálával mondhatom már azt, hogy teljesen megváltozott a kapcsolatom a gyerekek apjával. Rendeződtek a dolgok a körülöttem. Biztosan állíthatom, hogy a gyógyítók, segítők, velem együtt azért léptek sokszor erre az útra, mert akkora saját fullasztó szarkupacokat és fájdalmakat kaptunk, amikből kiszállva rendelkezésünkre került az az ERŐ, ami segítőkezet nyújthat másnak is. 

Éppen ez történt velünk is az osztálykiránduláson. A kirándulás elején tisztáztam a saját és mások határait feszegető kamaszokkal, hogy milyen határt nem léphetnek át. És előre tisztáztam velük azt is, hogy mi fog történni, ha nem így lesz. Onnantól kezdve viszont a határokon belül szabadság volt nekik. És betonfalba ütköztek, ha mégis megpróbálták átlépni azt. Arra jöttem rá, hogy nem csak attól függ, hogy melyik fél miként éli meg a közös nyilvános programokat, hogy éppen milyen életkori és fejlődési szakaszban van, ha szülő-gyerekkapcsolatról beszélünk. Nagyon is függ attól, hogy a hétköznapokban milyen kapcsolatban vagytok egymással. Én rengeteget veszekedtem anyukámmal, évtizedeken keresztül elutasítottam szinte mindent, ami tőle és felőle érkezett. Számtalan sebem tőle érkezett, úgy, hogy nem is értette mi bajom van. Én csak azt tudtam, hogy nem kell az az energia, ami nekem fájdalommal jár. Felnőttként értettem meg, hogy amiket ő, a nagymamám, és számtalan felmenőm kapott fájdalmait adta tovább. Az ilyen traumák feloldásához mindenképpen szükség van külső segítségre. Mihelyt ezt elfogadtam és elindultam a mélyebb és folyamatos önismeret, energetikai sebek és káoszok feloldásán, onnantól kezdve változott meg az én kapcsolatom is a gyerekeimmel éppúgy, mint a családom többi tagjával. Olyannyira, hogy a fiam az osztálya előtt is simán megölelt és adott puszit minden reggel, ahogy szokta, vagy éppen napközben is. Anyaként egy csoda megélni azt, hogy lehet ilyen is a kapcsolatom velük, mivel nekem ez nem volt gyerekként, én nem gy éltem meg… Ha neked is van elakadásod az anyaságoddal, a női léteddel, vagy éppen bármi egyéb mással, akkor várlak szeretettel bármelyik energetikai kezelésemen!